Hétvégén úgy döntöttünk, hogy megnézzük Fuldát. Egyetlen egy dolgot tudtunk Fuldáról, hogy van ott egy nagyon szép karoling-kori templomocska. Képeken már megcsodálhattuk, és hogyha már van StudiTicketünk, amivel ingyen utazhatunk, megnézzük 3D-ben, sőt 4D-ben is!
Utólag megtudtuk, hogy ez az út nem is volt annyira rövid - mintha a Balatonra mentünk volna le a hétvégén, egy napon téve meg az oda- és a visszautat. Korán keltünk, hogy minél több időnk legyen a kis városkában. Útközben át kellett szállnunk Frankfurtban, de mi az nekünk, hogy Frankfurt, itt van rögtön a szomszédban, HÉVvel is át lehet oda menni. Aztán jött a Frankfurt - Fulda közötti szakasz. Úgy tűnt, mintha előző nap valami óriási nagy vihar vonult volna végig a tájon, mindenhol óriási pocsolyák, a Majna pedig szép barna volt a sok sártól.
Fuldába megérkeztünk még délelőtt, és mivel épp mindenhol harangoztak a vasárnapi misére, sőt, az eső is eleredt - mint az utóbbi időben szinte bármely kirándulásunkon - gyorsan fogtuk magunkat, és beültünk egy evangélikus misére.
Mellesleg megjegyezzük, hogy tájékozódni egészen jól lehet Fuldában, gyorsan megtalálja az ember a helyi térképet, amin a belváros minden látnivalójával fel van tüntetve. A mise után szépen kezet fogtunk a plébánossal, örültünk, hogy elállt az eső, és nekivágtunk a városnézésnek.
Hát, maradjunk annyiban, hogy inkább városka, de egy gyönyörűszép minta-városka! Aki kitalálta valamikor a 4. században, hogy itt érdemes kolostort alapítani, az jól döntött: Fulda kicsit dimbes-dombos, épp annyira, hogy egy kedves, macskaköves belvárosban ne unjuk meg a vízszintes mászkálást, ugyanakkor ne is fáradjunk el a hegymászásban. Szóval ha várost szeretnénk tervezni, ilyen terepet, helyszínt választanánk mi is.
De mit is lehet Fuldában látni? A turista-információban elvihető papíron nagyon finoman fogalmaznak, amikor felsorolnak néhány oldalon minden látnivalót, majd hozzáteszik, hogy talán ezután akad még egy-két ember, aki úgy dönt, hogy még nálunk szeretne tölteni egy vagy két napot, nekik ajánljuk a következő szállodákat, stb. Igen, Fulda az a város, amire egy napot érdemes szánni, és a végén nem úgy megy haza az ember, hogy "jaj, még meg szerettem volna nézni ezt meg azt". Szép, kellemes, kerek kirándulás-élményt biztosít.
Az épületek, templomok kívülről és belülről is szépek. Elsősorban barokk épületek, egy kastély parkkal, sok templom és fachwerkház várt minket. Láttuk a városfalat és a boszorkánytornyot, megtudtuk, hogy itt született Braun Ferdinand, és miután alaposan megnéztük, hogy mikor van nyitva a fő-attrakció (vigyázni kell, mert csak néhány órán keresztül), bemerészkedtünk a karoling építészet egyik mintapéldányába, a Michaelskirchébe (a fenti kép, amin a kisebbik templom van).
Kívülről egyébként nem találtuk volna ki, hogy ez az a templom, ami miatt idejöttünk, mert kívülről csak egy átlagos templomocskának lászik (persze építészek felismerik már innen is). A kilencedik században épült, méreteit tekintve kellemesen kicsi, otthonos, kerek, bensőséges.
Próbáltuk elképzelni, milyen lehetett annakidején, amikor nem volt elektromos világítás, és csak a természetes fény szűrődött be - eléggé apró, kedves ablakaiból felülről jöhetett csak be a fény.
A csúcs a kripta volt, ilyet még soha-soha nem láttunk! Szintén kicsi, a belmagasság emberi méretü, otthonos, és zeg-zugos. A tartóoszlop meg pont a kis termecske közepén. Hát, gyerekek biztosan szívesen bújócskáznának itt, de mi is élveztük a bolyongást.
Egy kultúrtörténeti ínyencfalat a mellékhajó(?)ban elhelyezett szegények Bibliája volt. (Igen, ide is szakmai szálak fűznek, mindenhol kutatok és találok valamit...) Eddig azt hittük, hogy a szegények Bibliája egyet jelent a gótikus katedrálisokkal, illetve azoknak az üvegablakaival. Most megtudhattuk, hogy már korábban is létezett "szegények Bibliája", és ez úgy néz ki, mint egy régi sírkő.
Persze ne keressünk rajta betűt, a szegényeknek csak ábrák, rajzok, jelképek magyarázzák a bibliai történeteket. Próbáltuk kisilabizálni, nagyjából sikerült, de nem akartunk sokat zavarni, képeslapon megvettük a szegények Bibliáját (fotózni sajnos nem lehetett), hogy tényleg minden jelet megfejthessünk otthon.
Most már eggyel több Bibliám van otthon, amit kutathatok. :) Csak vajon hogyan ejtették ki ezeket a jeleket? Valaki "felolvasta"? Vagy csak csendesen szemlélték? Mindenesetre tanultunk mi is valamit!
Fuldába megérkeztünk még délelőtt, és mivel épp mindenhol harangoztak a vasárnapi misére, sőt, az eső is eleredt - mint az utóbbi időben szinte bármely kirándulásunkon - gyorsan fogtuk magunkat, és beültünk egy evangélikus misére.Mellesleg megjegyezzük, hogy tájékozódni egészen jól lehet Fuldában, gyorsan megtalálja az ember a helyi térképet, amin a belváros minden látnivalójával fel van tüntetve. A mise után szépen kezet fogtunk a plébánossal, örültünk, hogy elállt az eső, és nekivágtunk a városnézésnek.
Hát, maradjunk annyiban, hogy inkább városka, de egy gyönyörűszép minta-városka! Aki kitalálta valamikor a 4. században, hogy itt érdemes kolostort alapítani, az jól döntött: Fulda kicsit dimbes-dombos, épp annyira, hogy egy kedves, macskaköves belvárosban ne unjuk meg a vízszintes mászkálást, ugyanakkor ne is fáradjunk el a hegymászásban. Szóval ha várost szeretnénk tervezni, ilyen terepet, helyszínt választanánk mi is.
De mit is lehet Fuldában látni? A turista-információban elvihető papíron nagyon finoman fogalmaznak, amikor felsorolnak néhány oldalon minden látnivalót, majd hozzáteszik, hogy talán ezután akad még egy-két ember, aki úgy dönt, hogy még nálunk szeretne tölteni egy vagy két napot, nekik ajánljuk a következő szállodákat, stb. Igen, Fulda az a város, amire egy napot érdemes szánni, és a végén nem úgy megy haza az ember, hogy "jaj, még meg szerettem volna nézni ezt meg azt". Szép, kellemes, kerek kirándulás-élményt biztosít.
Az épületek, templomok kívülről és belülről is szépek. Elsősorban barokk épületek, egy kastély parkkal, sok templom és fachwerkház várt minket. Láttuk a városfalat és a boszorkánytornyot, megtudtuk, hogy itt született Braun Ferdinand, és miután alaposan megnéztük, hogy mikor van nyitva a fő-attrakció (vigyázni kell, mert csak néhány órán keresztül), bemerészkedtünk a karoling építészet egyik mintapéldányába, a Michaelskirchébe (a fenti kép, amin a kisebbik templom van).Kívülről egyébként nem találtuk volna ki, hogy ez az a templom, ami miatt idejöttünk, mert kívülről csak egy átlagos templomocskának lászik (persze építészek felismerik már innen is). A kilencedik században épült, méreteit tekintve kellemesen kicsi, otthonos, kerek, bensőséges.
Próbáltuk elképzelni, milyen lehetett annakidején, amikor nem volt elektromos világítás, és csak a természetes fény szűrődött be - eléggé apró, kedves ablakaiból felülről jöhetett csak be a fény.A csúcs a kripta volt, ilyet még soha-soha nem láttunk! Szintén kicsi, a belmagasság emberi méretü, otthonos, és zeg-zugos. A tartóoszlop meg pont a kis termecske közepén. Hát, gyerekek biztosan szívesen bújócskáznának itt, de mi is élveztük a bolyongást.
Egy kultúrtörténeti ínyencfalat a mellékhajó(?)ban elhelyezett szegények Bibliája volt. (Igen, ide is szakmai szálak fűznek, mindenhol kutatok és találok valamit...) Eddig azt hittük, hogy a szegények Bibliája egyet jelent a gótikus katedrálisokkal, illetve azoknak az üvegablakaival. Most megtudhattuk, hogy már korábban is létezett "szegények Bibliája", és ez úgy néz ki, mint egy régi sírkő.
Persze ne keressünk rajta betűt, a szegényeknek csak ábrák, rajzok, jelképek magyarázzák a bibliai történeteket. Próbáltuk kisilabizálni, nagyjából sikerült, de nem akartunk sokat zavarni, képeslapon megvettük a szegények Bibliáját (fotózni sajnos nem lehetett), hogy tényleg minden jelet megfejthessünk otthon.Most már eggyel több Bibliám van otthon, amit kutathatok. :) Csak vajon hogyan ejtették ki ezeket a jeleket? Valaki "felolvasta"? Vagy csak csendesen szemlélték? Mindenesetre tanultunk mi is valamit!
