2008. szeptember 7., vasárnap

Mainzi kulccsal zárok és nyitok

Évek óta egy átfúrt kétpfenniges fityeg a kulcstartómon, csak úgy, mert kell valami kazi (értelem nélküli, lásd Kazohinia) tárgy minden ember kulcstartójára. Ez az én esetemben egy 1760-ban vert, „2 PFENNIG” feliratú érme, verdejelzése SM. A hátoldalán egy címer, a köriratban pedig ponttal elválasztott betűk, amiből a specialisták nyilván azonnal megmondják, hogy az illető uralkodó milyen tartományoknak volt „dei gratia” megválasztott királya, császára, akármije.

Nos, ez a kulcstartó 5-10 évig lapult a zsebemben úgy, hogy fogalmam sem volt, hogy a pénzt a német nyelvterületnek melyik részén használhatták 1760-ban, amikor ugye Németország sem volt, hanem egy kis- és nagyhercegségek és -fejedelemségek, -grófságok, mittudoménmik voltak egymás hegyén hátán; állítólag 300 darab. Tegnap rákerestem mindenféle oldalon, persze sikertelenül.

Aztán egyszer csak gondoltam egyet, mi lenne, ha a címer (korona alatt barokkos bugyolációban egy kerék) véletlenül mainzi lenne (ennek a gondolatnak az a szépséghibája, hogy a mainzi címerben két kerék van, nincs korona, nincs barokkos ömlengés, és alapvetően tök más; továbbá a kerék mint a kereskedelem meg infrastruktúra motívuma elég sok város címerébe bekerült). És akkor az SM verdejel meg az lenne, hogy Stadt Mainz.

Majdnem jó, csakhogy pontosan ilyen pénz nincs fent a neten, amilyen nekem van. A 2 pfenniges, mint kiderült, valóban mainzi, mivel pontosan ugyanez a címer van a hasonló korszakban vert 3 pfennigesen, és a dizájn is ugyanaz. Vertek 2 pfennigest is, de annak a hátoldalán a választófejedelem szignója van, nem pedig a kerekes címer, úgyhogy az én kulcstartófityegőm abszolút ritkaság. Kár, hogy egy kergemarha kifúrta.