Terjesztjük a magyar gasztronómiát

Ｓｚｉｌｖａｓ　Ｇｏｍｂｏｃ

という料理、日本の餅団子のような料理でした。
美味しい、いつものごとく！

もち米の代わりに、ジャガイモが使われていて、あんこの代わりに、プラムが中に入ってる感じでした。
お餅は日本の独特のお菓子だと思っていたけど、違う材料で、同じような料理が考え出されているところが面白いですね。
前の餃子もそうだけど。
レシピ教わったから、自分でもできそう。

（ジャガイモ１㌔に対して）
・バターまたはマーガリン７５ｇ
・卵１個
・小麦粉　適量

Forrás: a japán lány blogja

Tudjuk a jövőt

Voltunk a frankfurti Ambiente kiállításon. Itt főleg a legjobb porcelánmárkáknál (Herend, KPM, Meissen, Royal Copenhagen és társai), a Robbe&Berking ezüstmanufaktúránál meg efféléknél tobzódtunk, de egy időre átmentünk a "kispolgári" design csarnokokba is.

Hoztunk 1 milliárd tonna prospektust, amit nyilván könyörtelenül fogunk szelektálni, de amíg még Mainzban vagyunk, designbolond vendégeink nyugodtan kukázhatnak a megsemmisítés előtt. Tényleg nagyon sok jó lakberendezési ötletet láttunk a csarnokokban, vicces bútorok, késtartók, ajtótámasztók, etc. minden mennyiségben voltak. Volt egy csarnok, ahol a japán újdonságokat néztük meg, mert Japán amolyan vendégország szerepben állított ki, igaz, túlságosan sok helyet nem kaptak. Mindenesetre - Tibire, Katira gondolva - megnéztük, itt mik vannak; és meghivattuk magunkat egy valódi japán teára is:)


A japán szekcióból a Furoshikit emelnénk ki. Ezt még Európában rajtunk kívül csak az Ambiente látogatói + a japánok ismerik; és meggyőződésünk, hogy néhány év múlva olyan ismert lesz a kontinensen, mint mondjuk a szusi, és hamisítani is fogják. A jövendölés alapja pedig az, hogy:

Elhoztuk a Furoshiki szórólapot a kiállításról, és megmutattuk a japán lánynak, aki nagyon örült, hogy itt viszontlátja a kedves kis vállkendőjét, és mondta, hogy neki is van itt Mainzban. Ez a ruhadarab pontosabban nem is vállkendő, hanem egy univerzális ruha, amit mindenre lehet használni attól függően, hogy hogyan hajtogatod (origamizod, hehe). Lehet válltáska, sál, sapka, deréköv, táska, csomagolóanyag, "kifordított bundakesztyű, papucs orrán pamutbojt" (a nagyítható képeken ezt jobban elmagyarázzák). Csak tudni kell hajtogatni. A japán lány azt mondta, hogy néhány éve (évtizede) még Japánban sem volt ismert, illetve csak az idősebb nénik hordták, de most már minden tizenéves és divatkövető lány ezt hordja. Ezután tovább terjedt; az pedig, hogy a frankfurti Ambiente kiállításon bemutatták, csak azt jelentheti, hogy itt is el fog terjedni.

Bis dann, wir treffen uns in Lettland

Man kann es zwar auf dem Bild nicht sehen, aber Vanessa hat für 16 Leute gekocht, und Tortilla aus 4 Kilo Kartoffeln gemacht.


... und es schmeckt sehr gut!


Ganz offizielle Urkunde über Elmars´ Fähigkeiten



16=14+1+1: Svetlana, Sanaa, Vanessa, Elmars, Aleksandra, Euna, Ági, Yuri; Serena, Gosia, Karla, Kevin, Mo, Anna; der Photograph (András); Petra (sie musste leider früher weg)

Yuri hat 2 Bilder (und ein Paar japanische Buchstaben:) )hochgeladen.

Russisches Kochen

Wir haben kein Nudelholz... nur eine Nudelflasche:

Ein Bild für Mammi, für uns und für die Ewigkeit:

Einfach lecker!

Na sag schon!

Serena und Mo

Insgesamt waren wir 14

Das muss man hier einfalten, und...
... das Vögelchen ist fertig!

Määnzer Fassenacht

"Wir wollen trinken,
noch einen trinken..."

"Und dann die Hände
zum Himmel,
komm lasst uns fröhlich sein
wir klatschen zusammen
und keiner ist allein..."

"Ich bin lecker schön und heiss,
weil ich eines sicher weiss:

Baguette macht fett, Sushi macht wuschi, Pizza macht spitzer, aber Döner macht schöner..."

"Ich hab ne Zwiebel aufm Kopf,
ich bin ein Döner,
denn Döner macht schöner..."

- visszhangzik még néhány hangfoszlány a koponyánkban, ahová a dob + trombita is rendesen befészkelte magát. A Youtube-on ezt így örökítették meg a helyiek; mi nem raktunk fel videót, noha mi is csináltunk.

Also, kialudtuk magunkat, feltakarítottuk a konfettit, kitöröltük a csipát. Persze ez nem jelenti azt, hogy ma és holnap nem bulizunk vagy legalábbis ne jönnének vendégeink, mindössze arról van szó, hogy véget ért a farsangi szezon. Jó volt, rövid volt. Na jó, 6 nap az nem rövid, pláne, hogy odahaza alig van ilyesmi, leginkább a busójárás emlékeztet a nyugatnémet karneválra. (Nyugatnémet karnevál alatt értjük ezt: errefelé minden nagyvárosban van valamilyen Fastnacht/Fassenacht/Fasänachd/Fasching/5. évszak; Mainztól kezdve Düsseldorfon át Kölnig - állítólag utóbbiban a legnagyobb) Merthogy átmentünk Wiesbadenbe - Hessen fövárosába, és nagyjából ott is ugyanolyan hangulatú a Fastnacht, mint itt: felvonulás, Guggemusik, ácsorogva táncoló publikum, haccáré-haccacáré, este pedig ereszd el a hajam.


Hogyan ereszti el egy német (=német) a haját? Hát nagyon. Pedig azt gondolná az ember, hogy a német az egy szögletes fejü, hiperkorrekten pontos, idejét beosztani tudó aktakukac, és nem ereszti el a haját. Ezt a látszólagos ellentmondást a német úgy hidalja át, hogy beosztja az idejét, és amikor aktuell, akkor kibontja, elereszti, kitépi a haját. Vagy a másik ember haját. Sugárzik az örömtöl, telehányja a föteret, sípol, ripityára töri a sörösüveget, énekel, ismerkedik, üvölt, füvet szív, sikít, mert egyszerüen minden geil!, crazy! és cool! - ahogy a német mondja. Elvégre a Love Parade is német találmány; és ez a legkevésbé sem lep meg.

Hogy tovább romboljuk a németekröl alkotott sztereotíp képet: a németek ugyan mellszélességgel toleránsak a hétköznapokon, de ha a dance floor-on ráakaszkodik a Hans-Jürgen barátnöjére az Udo, akkor laposra veri a fejét. És a Christine meg sikítozik, hogy Udo, ne tedd, nem éri meg; de ekkor már a haverok is ráakadnak a bunyózó bajtársakra és a kollegát segítik az ellenségen elhelyezett gyomrosokkal. A táncparketten szétrebbennek az emberek, folytatódik a karate, a biztonsági gorillák beavatkoznak. A két fö bunyóst szétválasztják, és kidobják a sátorból (az esti rendezvények sátrakban és kocsmákban voltak). Ezután persze az történik, hogy a szétválasztott párocska kint egymásra talál és a sárban (ekkor már esett az esö) verik egymást még pépesebbé. A szekuritis ráugrik a földön, folytatódik a kicsi a rakás, és a közelünkböl már minden szekuritis ott veri Udót és társait. Így ment ez vagy tíz percig/néhány számig, ezalatt mi a sátorban táncikáltunk, ahol jó meleg volt. Páran a bejáratból nézték a sárbirkózást. Amikor stabilizálódott a kicsi a rakás kiterjedése, szépen elmentünk a verekedö németek mellett, akiket végül két szirénázó, zöld-fehér csíkos, POLIZEI feliratú kocsi vitt el.

Természetesen nem erröl szól a Fastnacht. Vannak, akik egyszerüen kómába isszák magukat, és nem bántanak senkit. Csak állnak egy helyben a tömegben, mert úgysem dölnek el. Láttunk egy zöld parókás srácot, aki nagyjából fél óráig élvezte az életet ezen a módon, és még az sem zavarta az állva alvásban (meditálásban, kábszerélvezetben, kitudja), hogy bömböl a zene, és mindenki kommunikálni akar vele, hogy ne döljön el. De nem is dölt el.

Természetesen nem erröl szól a Fastnacht. Vagy legalábbis csak részben. OK: nagy részben. A nappali része mindenesetre nagyon családbarát, kellemes, könnyed szórakozást ígérö, látványos zenés mulatság. 8,5 kilométer karaván vonul fel, zenével, mint Rióban vagy bárhol. Kamionokon, különbözö farsangi jármüvökön, négykerekü hajókon, ördögszekereken, kínai sárkányon. A felvonulási kocsikról két kézzel dobálják a cukorkát és a csokit, úgyhogy ezeknél is óriási a tömeg. Állítólag a mainzi karneválon évente 500 ezren vesznek részt - ami nemcsak nemzetközi, hanem német viszonylatban (lásd Oktoberfest) sem gigantikus. Mindenki kimegy az utcára a négyszínü sálban és azt kiáltja: Helau!! und ein dreifacher Gruß: Helau!! Helaaaau!! Helaaaaauuuu!!!!!, egyszerüen jól érzik magukat az emberek a sok szörny és maskarás alak társaságában, akik - német létükre - nagyon közvetlenek, barátkozók. Egyik nap, méghozzá a nyakkendölevágós Weibernachton - így ismerkedtünk meg egy szamárral, aki mainzi lakosként megismertetett minket a helyi öreglányokkal, valamint az "Ich hab ne Zwiebel aufm Kopf, ich bin ein Döner" címü slágerrel. Táncoltunk egyet, örült neki, hogy magyarok vagyunk, végigtrappoltunk néhány rekesznyi sörösüveg szilánkján; és csak úgy spontán jól éreztük magunkat.

Ja igen, a szemetelés. A Rosenmontag estéjén akkora mocsok volt az utcákon, amekkorát csak egészen ritkán lát az ember (na persze, Mainzban minden évben). Ahova lépsz, szilánk, sörösüveg csonkok, féldecis üvegek. A mentö egyrészt ezért szirénázott szünet nélkül, másrészt a Komasaufen/Flatrate-Saufen miatt (mindkettö precíz német szakkifejezés az alkoholmérgezést megelözö folyamatra).

Tipikusan német, hogy a vedelés alatt a Schillerplatz egyik részét kordonnal lezárták, x idö alatt a jól megfizetett munkások kitakarították a szilánkokat, aztán visszaeresztették a népet törni-zúzni. Majd egy másik részt kerítettek el, ahol ugyanezt ismét megcsinálták. A mezögazdaságban ezt hívják vetésforgónak. Jó és praktikus, mert kevesebb ember lábát/cipöjét vágja szét a szilánk.

Természetesen nem erröl szól a Fastnacht. Ez egy igazán szelíd népünnepély, a képeken is látjuk, szépen felvonulnak az emberek, esetleg megisznak egy pohár bort, majd hazamennek. Közben szól a "trottyos zene", a Guggenmusik, aminek a sajátos, dob dominálta stílusát legegyszerübben úgy ismerhetitek meg a távolból, ha rákerestek a Rosenmontag és a Mainz kifejezésekre a Youtube-on. Ugyanitt találtunk egy rendörös-verekedéses videót is, de erröl 3 dimenzióban szerencsére lemaradtunk. Kétségtelen: vannak dolgok, amiket még a Johannes Gutenberg szobornak sem kell látnia.