Nemdublin. Vidéki ír látnivalók

Dublin 5, szombat:

Newgrange-et leginkább autóval lehet megközelíteni, nevetségesen keskeny utakon, ami egyébként egész Írországra jellemzö, állítólag. Newgrange arról híres, hogy itt található a zöld sziget Stonehenge-e, ami persze teljesen más, mert fedett és kisebb (és még 3212 dologban eltér). Körülbelül 5000 éve építették, és úgy néz ki, hogy a közepén van egy kicsi, de magas terem, annak van három szentélye, és kizárólag az év legrövidebb napján (dec. 21-én) világít be a napfény a közepébe egy folyosón, egyébként tökéletes sötétség van bent.

És ez a poén: bent díszesen faragott kövek vannak - és töksötét. Ezeket a misztikus jelek normálisan csak december 21-én lehet látni, és persze akkor, amikor ég a villany, vagy amikor az idegenvezetö elindítja a december 21-i fényjáték imitációját: lekapcsolja a világítást (nulla fény), majd a folyosó felöl, kintröl egy lámpa imitálja a dec. 21-i felkelö napot, ahogyan az bevilágítja a folyosót és a központi termet (fotózni nem lehetett). Mindezt 5000 éve épitették úgy, hogy azóta állítólag egyszer sem ázott be, pedig csak egymásra fektetett kövekböl, záróköböl és földböl van az építmény teteje. A képen a domb bejárata látható, monolitokkal, ahogy kell.

Az Old Mellifont Abbey szintén olyan 50 km-re van Dublintól É-i irányban. Ez Írország elsö ciszterci monostora. csak a romok maradtak meg, de az alaprajzból,a kövek helyéböl is kiderül, hogy méreteiben is rendkívüli lehetett. teljesen egyedinek számít az 1200 körül épített, 8 szögletü lavabo, vagyis a keresztelö, ami szerencsére egészen jó állapotban maradt meg.

Megnéztük még azt az ír temetöt is, ahol a legrégebbi ír kökereszt (kép) van. Ezt valamikor 1000 táján állították fel, és azóta is ott van egy templomrom mellett. Ez nemzeti jelképpé vált, gyakorlatilag minden ír szuvenírboltban van valami motívum, díszítöelem vagy minta a különbözö csecsebecséken.

Update: a homokkö keresztet 900 körül állították, továbbá nem feltétlen az elsö, csak a leghíresebb, és a hely neve Monasterboice. Magán a településen már az 5. században is laktak kelták, ha jól tudjuk.

Kastélyvizites különkiadás! A megdöbbenés a bejegyzés végén lesz! Hoppá!

Dublin 4, péntek:

A Dublin Castle helytörténeti múzeum, ahol egy tekintélyes méretü kastélyban ismerkedhettünk meg az utóbbi 10-15 század történelmével, uralkodóival. Csak csoportosan lehet megnézni, idegenvezetövel, és van diákkedvezmény. Mindenhol lehet fényképezni, kivéve azt a helyet, ahol van Dyck egyik képét állították ki (ezt egy olasz turista mégis lefozózta, az idegenvezetö nagyon ideges lett). A jellegzetesen brit (lásd fotó) falak közt stílus nélküli bútorok voltak, persze ez csak kontinentális szemszögböl igaz. Tükörterem, trónterem, lovagterem.

A belsö udvar után megnéztük a régi városfalakat, illetve azok rekonstrukcióját. Régen a vár körül folyt egy patak/folyócska, és azt hitték, hogy amiatt terjed a pestis, ezért befalazták és betemették, és most a föld alatt folyik. Ahol van egy kis víz a várfalak mellett, oda kötelezö jelleggel dobálják a turisták az aprópénzt, mintha fegyvert szorítanának a tarkójukhoz. A kijárat egy nagyon hosszú kávézón át vezet, ahol a szokásos ír szuvenír mellett Waterford kristályokat is kötelezö vásárolni, különben baj lesz.

A dublini öslakók egyébként megdöbbentöen kedvesek. Elmentünk még a St. Stephens Greenre is. Amikor itt sétáltunk, a Moirák szoborhoz (The Fates, avagy: moirák, párkák, stb., fotó, egyébként semennyire sem számít helyi látványoságnak) érve odajött hozzánk egy néni, és elmondta, hogy melyik mit csinál a sors fonalával: egyik szövi, másik gombolyítja, harmadik elvágja az ember élete végén. Miután ezt közölte, szép napot kívánt, és elment. Emberek! Elképzelhetö ez a jelenet Budapesten?, hogy megállítasz a Ferenciek terén két totál turista kinézetü, támolygó fiatalt, és pusztán az információközlés élvezetéért elmondod, hogy a tér erröl a templomról kapta a nevét, és hogy a szerzetesrend neve a világnyelveken így és így van? Nem. És az írek részéröl ez szokásos.

Elötte egy bácsi állított meg minket, és megkérdezte, hogy visitors vagyunk-e (dehát üvölt rólunk, fotótáska, stb.). Majd elmondta, hogy a környéken mit érdemes megnézni, jöttek az insider tippek, és kellemes itt-tartózkodást kívánva elment.

Elöször majdnem elküldtük, azt hittük, a szokásos kéregetés céljával szólít meg. A néninél már tudtuk, hogy a moirákat fogja elmondani.

Kéregetök egyébként vannak, nem is kevesen, ök többnyire romániai cigányok. persze mindenféle népség van. Van a Grafton Streeten egy magyar is, olyan egyetemista-forma, aki abból él, hogy kivisz egy zsák homokot, leteszi a földre, és farag belöle egy fekvö bárányt. És ezt minden nap.

Hihetetlen folytatódás! Különkiadásos szenzáció az ír lebujokban!!!

Dublin 3

A Temple Bar egyrészt a negyed neve, másrészt a névadó báré; mindkettöt föleg turisták látogatják. Régen ez volt kb. a lebuj-negyed, kétes hírü lokálokkal, most pedig kulturális negyed szeretne lenni. Vannak most is nightclubok, de ezek szerintünk nem olyanok, mint régen lehettek.

A Temple Bar (maga a kocsma) viszont nagyon diszkrét pub, még cigizni se lehet, ahogy semelyik ír kocsmában se lehet. Ide abban a reményben mentünk el, hogy élö ír zene lesz, ahogy hirdették, de kiderült, hogy nem, mindemellett akkora tömeg volt, mint a legszaftosabb Fidesz-nagygyülésen. Tényleg nem lehetett közlekedni, körülbelül 5 perc volt, míg eljutottunk a bejárattól a pultig (Guinness, ír kávé - köszönjük Sanyi!).

Ezután átmentünk egy másik kocsmába (már nem emlékszünk a nevére, de az is a Temple Bar negyedben volt), ahol valóban élö zene volt. Orsi fel is vette videóra, ahogy Ági valami ír dalt énekel. Fél kettö körül hazaindultunk.

Késöbb találkoztam Mainzban egy dublini lánnyal (aki ráadásul írül is tud), és mondtam, hogy voltunk itt. Az a baj, hogy már nem jegyeztem meg pontosan, de a legjobb ír pub a St. Stephens Green környékén van valahol. Aki tud erröl valamit, kérem, ossza meg a közállapotok javulása érdekében.

Folytatódó döbbenetes szenzáció! Különkiadás! Fürdés!

Dublin 2

Péntek este elmentünk a Blanchardstown Centre uszodájába, ahol volt egy téglalap alapú, valahány sávos úszómedence, ahol még egy fél hosszt sem úsztunk. ellenben a másik épületben mindent kipróbáltunk. Itt pedig a következök voltak: az egész Anlage egy gyürü alakú, jókora medence volt, amelyet kisebb-nagyobb beszögellések, lépcsök, átjárók tettek változatossá, valamint egy sodróáram, ez megkönnyítette vagy -nehezítette az úszást. A körgyürü alakú medence egyik beszögellésében volt egy kb. 5 m átméröjü jacuzzi, a legnagyobb népszerüséget persze a 10 m széles hullámgenerátor aratta.

Legalábbis a földszinten. Föntröl indul ugyanis három óriáscsúszda: egy hagyományos, egy IFA-gumis (nagy sárga gumiba ülsz, és a csúszdán nemcsak lefele mész, hanem fölfelé (!) is), valamint egy kamikaze jellegü "black hole". Nekünk legjobban az úszógumis tetszett. Kép nincs, mert tilos volt fotózni.

Volt a földszinten egy szörfgép is, ami kb azt jelenti, hogy rá kell hasalnod egy müanyag (hungarocell?) lapra, majd rá kell térdelned, aztán felállsz, miközben végig jönnek szembe a mesterséges hullámok. Nos, a feladat közülünk senkinek se sikerült, de - jelenlétünk alatt - másoknak sem. Balinak, mint megtudtuk, jobban ment.

Döbbenetes különkiadás, szenzáció (Dublin 1, de lesz még)

Semmi pánik, megérkezett a várva várt Dublinos beszámoló!!!

Elöször is köszönetet szeretnénk mondani szponzorainknak, a Melissa teljes legénységének, a szállásadó Sanyinak és Jucinak, valamint a szállásadó (ilyen szó nincs ilyen értelemben, hehe) Balinak, aki kibányászta a világháló leghátsó ZUGOLYából az 1 centes (másképp: 0,01 €-s, azaz 2 forint 54 filléres) Ryanair repülöjegyet, ööö, más szponzorunk asszem nem volt. Lehet folytatni az irigykedést, mert most jön a beszámoló. :)

Elsö nap, csütörtök:

Miután hajnali egyig készítettük a karácsonyi ajándékokat a magyarországi családtagoknak, elindultunk a 6:45-ös busszal a Frankfurt Hahn-i reptérre. Felszálltunk, mindenütt köd és felhö, sajnos értelmes légi képet nem tudtunk csinálni. Jucival találkoztunk a megbeszélt helyen, és máris kezdödött a naaagy muffin-zabálás a Blanchardstown Centre-ben. Mi marshmellows-os és csokis muffint ettünk.

Dublinban sütött a nap (nem szokott, vagy csak áttételesen, mert a felhök nagyon komoly vámot szednek), egyet vissza kellett állítani az órát az idöeltolódás/-zóna miatt. Mindenki a bevásárlóközpontot ostromolja, mert már megkezdödött a karácsonyi vásár, és a shoppingolás az íreknél enélkül is nemzeti sport. Na nem mintha a magyarok sokkal intelligensebbek lennének ilyen szempontból, csak az íreknek van pénzük. Mindegy. Állítólag nincs kultúrájuk, Joyce, Yeats és a többiek csak adottság, amit marketingcélokra kitünöen lehet alkalmazni, viszont az ír nép birka (akkor rokonok vagyunk!). Rengeteg a szuvenírbolt, itt is látni többek közt Ulyssesre utaló kegytárgyakat, persze elsösorban a lóhere, a Guinness-relikviák és a hasonló dolgok fogynak.

Még aznap este bementünk a városba kocsival, Orsi, Gábor és Doda is velünk jött. Sanyi vezetett, a jobboldalon, ahogy az már csak Írországban szokás. Mi pedig a fejünket kapkodtuk, hogy jön szembe a kamion. A buszok emeletesek, többnyire Volvók. Szóval megnéztük este a várost, csak úgy felületesen, de az már ennyiböl is kiderült, hogy szép, többnyire tiszta, a tömegközlekedés borzalmas, és Demszky jól érezné magát, mert lehetne metrót építeni.

Megnéztünk egy katolikus templomot, a parkolóház mellett, Dodának nagyon tetszett a terem akusztikája, nagyokat is kurjongatott éppen ezért. Doda - aki nem tudná - Költö Bence, aki mindenkit Dodának hiv, amikor olyan kedve van, de más szavakat is tud ám! Ezután bementünk a Temple Barba, mármint a negyedbe, futólag megismerkedtünk a fontosabb helyekkel.

Miután besötétedett, elmentünk a Wedding Cake (fotó a hodály méretü bevásárlóközpont belsejéböl) becenevü, ténylegesen esküvöi tortára emlékeztetö épületbe, ahol elfogyasztottuk a hely kávékülönlegességeit, egy divatosnak számító kávézóban, aminek nem jut eszünkbe a neve, de hoztunk valami papírt róla.



(szolg. közl.: most látjuk, hogy 22:10 van, és 5 perc múlva zárják a géptermet, úgyhogy gyorsan feltöltjük ezt, és a pénteki nappal folytatjuk legközelebb, addig is élvezhessétek meglévö betüinket)