Nyilvánosan pucérkodtunk

Sajnáljuk, de mi Hajdúszoboszlón szocializálódtunk, így hát fürdőruhában veselkedtünk neki Mainz leghíresebb fürdőoázisának, a Taubertsbergbadnak, amiről még buszmegállót is elneveztek. Ettől függetlenül a ’textilfrei’ tényleg nem jelent mást, minthogy gatya le!, és nincs apelláta.

A Taubertsbergbad három részes. Mi mindegyikben voltunk, méghozzá féláron, ami 9,25 eurót jelent egész napra (volt régebbről egy 50%-os utalványunk). Ha egyesével veszed a napijegyet, akkor a Sporthalle a legolcsóbb (pontosan nem tudjuk, mennyi), ahol három medencében lehet úszni és toronyból is lehet ugrani. Érdektelen.

Ennél drágább a Thermalbad, ahol melegvizes medencék vannak (kinti+benti) jakuzzival és egy elég erős sodróárral. Fent az emeleten két csúszda van, mindkettő kivilágított black hole, a kettő közül az egyik meredek. A medencék magyar viszonylatban kicsik, jakuzzi inkább szokványos, a sodróár nem rossz, a csúszda nem rossz.

A legdrágább persze a Saunawelt napijegye, ami tíz különféle szaunát és a Thermalbadba szóló belépőt jelent. Ha átmész a termálból a szaunába, és nem látod a kiírást, miszerint textilfrei zónába léptél be és mégis textilben ülsz be a valahova, udvariasan emlékeztet a fürdőmester, hogy gatya le, és törölköző a láb alá. Ez történt velünk, és innentől Ádám- és Éva-kosztümben tapasztaltuk meg, mennyi mindenben különbözik a német szauna a magyartól.

Namármost szaunázni nem úgy kell, ahogy Szoboszlóban szokás (tudniillik, hogy Pityukám, öncsé’ rája még ötszáz litert); a német szaunában a vendég egy millilitert se önthet rá. Ezt a feladatot a szaunamester látja el, aki minden félórában a tíz helység valamelyikében különböző illatú „Aufgussokat” helyez el nagy tudományosan a fűtőtesten.

Minden új illat új levegőt igényel, ezért a srác (az egyetlen személy egyébként, akin ruha van) ilyenkor kinyitja az ajtót és az egyik törölközőjével friss levegőt hajt be a terembe, ezután pedig elkeveri a friss levegőt és becsukja az ajtót, amire kiteszi a belépni tilos táblát, merthogy most következik a nagy szeánsz. A szaunamester megint propellerezni kezd a törölközővel, és szétárad a félhomályban a 85 fok. Mi először a 85-ösben voltunk, ahol Gletscheraufguss nevű illatot csináltak, és ehhez kaptunk egy szem mentolos cukorkát is. Szóval miután a feje fölött meghajtotta a forró levegőt, törölközőt cserélt, és azzal minden vendég arca előtt egyesével kb. 20 centire lehúzta a pokol hevét, aminek nagyjából az a következménye, hogy teljesen szétolvad az agyad. Na ennél nagyobb hőséget még sose percipiáltunk. A szaunamester közben szabályos időközönként locsolgatja a tűzhelyet, és néha a feje fölött elkeveri a forró levegőt a másik, hosszabb törölközővel. A rövidebbel az arcod előtt csapja le a 85 fokot.

Végülis ez az, ami Szoboszlón nincs (vagy nem láttunk; aki tud róla, szóljon): a szaunamester, aki változatosabbá + érdekesebbé teszi az egészet. És a méretek is mások, Szoboszlón mi csak tyúkól méretű szobácskákban voltunk, a Taubertsbergbadban pedig akkorában is, mint egy rákosrendezői családi lakás, kétszer négy lépcsőfokos, ahol mondjuk ötvenen kényelmesen elférnek. Itt a fűtőtest háromszor kettő egymásba épített kandallóból áll, ezek közül a két középső embermagasságú.

A gőzfürdő is sokkal nagyobb, mint amekkorában eddig voltunk (a számunkra legnagyobb eddig a Baden bei Wien-i volt), a mainzi kétszer 3 lépcsőfokos, kör alapú, és rejtelmes fényeffektek pásztázzák végig a gőzt. A fénypászmák körülbelül percenként váltanak színt, a látótávolság kb. 2 méter; a hely átmérője olyan 6-7 méter lehet. Itt kipróbáltuk a Salz-peelinget és a Honig-Spezialt: előbbi egy gőzős sófürdőt jelent, az utóbbi pedig azt, hogy a szaunamester a markodba önt úgy két deci mézet, és azzal bekenheted a párodat (más esetben saját magad). A mézes kényeztetés után még néhány óráig mézillatú vagy még akkor is, ha lezuhanyoztál.

A fentebb mellékelt táblázatban láthatjátok a félóránkénti illatok menetrendjét, mi nyolcat próbáltunk ki este 11-ig (a szombati napot kell figyelni a képen, valamint az általunk bekeretezett illatokat). A maradék időben jakuzziztunk, illetve a tepidáriumban, sanáriumban meg kaldáriumban vagy hol, továbbá a ruheraumban voltunk. Amint a képen látszik, csak a 85, 90 és a 95 fokos szaunában és a gőzfürdőben voltak extra programok, másutt ezek nélkül kényszerültünk velneszelni.

A legviccesebb mégis az, amikor sötét van már, és a szabadtéren lévő két finn faházból, a 85, illetve a 95 fokos kiképzőhelyről támolyognak ki a 0 fokra az emberek: néhány kósza lámpa világít csak, és az áthevült testek körül egy gőz-burok van, ami fehéren világít. A kinti medencéről visszaverődik a fény, az udvar közepén pár apró lámpa, egyébként tökéletes sötét van.