Määnzer Fassenacht

"Wir wollen trinken,
noch einen trinken..."

"Und dann die Hände
zum Himmel,
komm lasst uns fröhlich sein
wir klatschen zusammen
und keiner ist allein..."

"Ich bin lecker schön und heiss,
weil ich eines sicher weiss:

Baguette macht fett, Sushi macht wuschi, Pizza macht spitzer, aber Döner macht schöner..."

"Ich hab ne Zwiebel aufm Kopf,
ich bin ein Döner,
denn Döner macht schöner..."

- visszhangzik még néhány hangfoszlány a koponyánkban, ahová a dob + trombita is rendesen befészkelte magát. A Youtube-on ezt így örökítették meg a helyiek; mi nem raktunk fel videót, noha mi is csináltunk.

Also, kialudtuk magunkat, feltakarítottuk a konfettit, kitöröltük a csipát. Persze ez nem jelenti azt, hogy ma és holnap nem bulizunk vagy legalábbis ne jönnének vendégeink, mindössze arról van szó, hogy véget ért a farsangi szezon. Jó volt, rövid volt. Na jó, 6 nap az nem rövid, pláne, hogy odahaza alig van ilyesmi, leginkább a busójárás emlékeztet a nyugatnémet karneválra. (Nyugatnémet karnevál alatt értjük ezt: errefelé minden nagyvárosban van valamilyen Fastnacht/Fassenacht/Fasänachd/Fasching/5. évszak; Mainztól kezdve Düsseldorfon át Kölnig - állítólag utóbbiban a legnagyobb) Merthogy átmentünk Wiesbadenbe - Hessen fövárosába, és nagyjából ott is ugyanolyan hangulatú a Fastnacht, mint itt: felvonulás, Guggemusik, ácsorogva táncoló publikum, haccáré-haccacáré, este pedig ereszd el a hajam.


Hogyan ereszti el egy német (=német) a haját? Hát nagyon. Pedig azt gondolná az ember, hogy a német az egy szögletes fejü, hiperkorrekten pontos, idejét beosztani tudó aktakukac, és nem ereszti el a haját. Ezt a látszólagos ellentmondást a német úgy hidalja át, hogy beosztja az idejét, és amikor aktuell, akkor kibontja, elereszti, kitépi a haját. Vagy a másik ember haját. Sugárzik az örömtöl, telehányja a föteret, sípol, ripityára töri a sörösüveget, énekel, ismerkedik, üvölt, füvet szív, sikít, mert egyszerüen minden geil!, crazy! és cool! - ahogy a német mondja. Elvégre a Love Parade is német találmány; és ez a legkevésbé sem lep meg.

Hogy tovább romboljuk a németekröl alkotott sztereotíp képet: a németek ugyan mellszélességgel toleránsak a hétköznapokon, de ha a dance floor-on ráakaszkodik a Hans-Jürgen barátnöjére az Udo, akkor laposra veri a fejét. És a Christine meg sikítozik, hogy Udo, ne tedd, nem éri meg; de ekkor már a haverok is ráakadnak a bunyózó bajtársakra és a kollegát segítik az ellenségen elhelyezett gyomrosokkal. A táncparketten szétrebbennek az emberek, folytatódik a karate, a biztonsági gorillák beavatkoznak. A két fö bunyóst szétválasztják, és kidobják a sátorból (az esti rendezvények sátrakban és kocsmákban voltak). Ezután persze az történik, hogy a szétválasztott párocska kint egymásra talál és a sárban (ekkor már esett az esö) verik egymást még pépesebbé. A szekuritis ráugrik a földön, folytatódik a kicsi a rakás, és a közelünkböl már minden szekuritis ott veri Udót és társait. Így ment ez vagy tíz percig/néhány számig, ezalatt mi a sátorban táncikáltunk, ahol jó meleg volt. Páran a bejáratból nézték a sárbirkózást. Amikor stabilizálódott a kicsi a rakás kiterjedése, szépen elmentünk a verekedö németek mellett, akiket végül két szirénázó, zöld-fehér csíkos, POLIZEI feliratú kocsi vitt el.

Természetesen nem erröl szól a Fastnacht. Vannak, akik egyszerüen kómába isszák magukat, és nem bántanak senkit. Csak állnak egy helyben a tömegben, mert úgysem dölnek el. Láttunk egy zöld parókás srácot, aki nagyjából fél óráig élvezte az életet ezen a módon, és még az sem zavarta az állva alvásban (meditálásban, kábszerélvezetben, kitudja), hogy bömböl a zene, és mindenki kommunikálni akar vele, hogy ne döljön el. De nem is dölt el.

Természetesen nem erröl szól a Fastnacht. Vagy legalábbis csak részben. OK: nagy részben. A nappali része mindenesetre nagyon családbarát, kellemes, könnyed szórakozást ígérö, látványos zenés mulatság. 8,5 kilométer karaván vonul fel, zenével, mint Rióban vagy bárhol. Kamionokon, különbözö farsangi jármüvökön, négykerekü hajókon, ördögszekereken, kínai sárkányon. A felvonulási kocsikról két kézzel dobálják a cukorkát és a csokit, úgyhogy ezeknél is óriási a tömeg. Állítólag a mainzi karneválon évente 500 ezren vesznek részt - ami nemcsak nemzetközi, hanem német viszonylatban (lásd Oktoberfest) sem gigantikus. Mindenki kimegy az utcára a négyszínü sálban és azt kiáltja: Helau!! und ein dreifacher Gruß: Helau!! Helaaaau!! Helaaaaauuuu!!!!!, egyszerüen jól érzik magukat az emberek a sok szörny és maskarás alak társaságában, akik - német létükre - nagyon közvetlenek, barátkozók. Egyik nap, méghozzá a nyakkendölevágós Weibernachton - így ismerkedtünk meg egy szamárral, aki mainzi lakosként megismertetett minket a helyi öreglányokkal, valamint az "Ich hab ne Zwiebel aufm Kopf, ich bin ein Döner" címü slágerrel. Táncoltunk egyet, örült neki, hogy magyarok vagyunk, végigtrappoltunk néhány rekesznyi sörösüveg szilánkján; és csak úgy spontán jól éreztük magunkat.

Ja igen, a szemetelés. A Rosenmontag estéjén akkora mocsok volt az utcákon, amekkorát csak egészen ritkán lát az ember (na persze, Mainzban minden évben). Ahova lépsz, szilánk, sörösüveg csonkok, féldecis üvegek. A mentö egyrészt ezért szirénázott szünet nélkül, másrészt a Komasaufen/Flatrate-Saufen miatt (mindkettö precíz német szakkifejezés az alkoholmérgezést megelözö folyamatra).

Tipikusan német, hogy a vedelés alatt a Schillerplatz egyik részét kordonnal lezárták, x idö alatt a jól megfizetett munkások kitakarították a szilánkokat, aztán visszaeresztették a népet törni-zúzni. Majd egy másik részt kerítettek el, ahol ugyanezt ismét megcsinálták. A mezögazdaságban ezt hívják vetésforgónak. Jó és praktikus, mert kevesebb ember lábát/cipöjét vágja szét a szilánk.

Természetesen nem erröl szól a Fastnacht. Ez egy igazán szelíd népünnepély, a képeken is látjuk, szépen felvonulnak az emberek, esetleg megisznak egy pohár bort, majd hazamennek. Közben szól a "trottyos zene", a Guggenmusik, aminek a sajátos, dob dominálta stílusát legegyszerübben úgy ismerhetitek meg a távolból, ha rákerestek a Rosenmontag és a Mainz kifejezésekre a Youtube-on. Ugyanitt találtunk egy rendörös-verekedéses videót is, de erröl 3 dimenzióban szerencsére lemaradtunk. Kétségtelen: vannak dolgok, amiket még a Johannes Gutenberg szobornak sem kell látnia.