Döbbenetes különkiadás, szenzáció (Dublin 1, de lesz még)

Semmi pánik, megérkezett a várva várt Dublinos beszámoló!!!

Elöször is köszönetet szeretnénk mondani szponzorainknak, a Melissa teljes legénységének, a szállásadó Sanyinak és Jucinak, valamint a szállásadó (ilyen szó nincs ilyen értelemben, hehe) Balinak, aki kibányászta a világháló leghátsó ZUGOLYából az 1 centes (másképp: 0,01 €-s, azaz 2 forint 54 filléres) Ryanair repülöjegyet, ööö, más szponzorunk asszem nem volt. Lehet folytatni az irigykedést, mert most jön a beszámoló. :)

Elsö nap, csütörtök:

Miután hajnali egyig készítettük a karácsonyi ajándékokat a magyarországi családtagoknak, elindultunk a 6:45-ös busszal a Frankfurt Hahn-i reptérre. Felszálltunk, mindenütt köd és felhö, sajnos értelmes légi képet nem tudtunk csinálni. Jucival találkoztunk a megbeszélt helyen, és máris kezdödött a naaagy muffin-zabálás a Blanchardstown Centre-ben. Mi marshmellows-os és csokis muffint ettünk.

Dublinban sütött a nap (nem szokott, vagy csak áttételesen, mert a felhök nagyon komoly vámot szednek), egyet vissza kellett állítani az órát az idöeltolódás/-zóna miatt. Mindenki a bevásárlóközpontot ostromolja, mert már megkezdödött a karácsonyi vásár, és a shoppingolás az íreknél enélkül is nemzeti sport. Na nem mintha a magyarok sokkal intelligensebbek lennének ilyen szempontból, csak az íreknek van pénzük. Mindegy. Állítólag nincs kultúrájuk, Joyce, Yeats és a többiek csak adottság, amit marketingcélokra kitünöen lehet alkalmazni, viszont az ír nép birka (akkor rokonok vagyunk!). Rengeteg a szuvenírbolt, itt is látni többek közt Ulyssesre utaló kegytárgyakat, persze elsösorban a lóhere, a Guinness-relikviák és a hasonló dolgok fogynak.

Még aznap este bementünk a városba kocsival, Orsi, Gábor és Doda is velünk jött. Sanyi vezetett, a jobboldalon, ahogy az már csak Írországban szokás. Mi pedig a fejünket kapkodtuk, hogy jön szembe a kamion. A buszok emeletesek, többnyire Volvók. Szóval megnéztük este a várost, csak úgy felületesen, de az már ennyiböl is kiderült, hogy szép, többnyire tiszta, a tömegközlekedés borzalmas, és Demszky jól érezné magát, mert lehetne metrót építeni.

Megnéztünk egy katolikus templomot, a parkolóház mellett, Dodának nagyon tetszett a terem akusztikája, nagyokat is kurjongatott éppen ezért. Doda - aki nem tudná - Költö Bence, aki mindenkit Dodának hiv, amikor olyan kedve van, de más szavakat is tud ám! Ezután bementünk a Temple Barba, mármint a negyedbe, futólag megismerkedtünk a fontosabb helyekkel.

Miután besötétedett, elmentünk a Wedding Cake (fotó a hodály méretü bevásárlóközpont belsejéböl) becenevü, ténylegesen esküvöi tortára emlékeztetö épületbe, ahol elfogyasztottuk a hely kávékülönlegességeit, egy divatosnak számító kávézóban, aminek nem jut eszünkbe a neve, de hoztunk valami papírt róla.



(szolg. közl.: most látjuk, hogy 22:10 van, és 5 perc múlva zárják a géptermet, úgyhogy gyorsan feltöltjük ezt, és a pénteki nappal folytatjuk legközelebb, addig is élvezhessétek meglévö betüinket)