Variációk egy kávéra

Kedvenc helyünk Rüdesheim - legalábbis az egyik. Szép a hely, közel a Rajna, és bár a magyar borok elkötelezettjei vagyunk, meg-megkóstolgatjuk a helyi szölöböl préselt nedüt is. A libegöröl jó messzire csak szölöhegyeket látni, az utcácskák melletti borozókat meg a legszívesebben végiglátogatnák, persze jó ropogós, friss perecet ennénk a borhoz.

Majd ha melegebb lesz, akkor kipróbáljuk azt a luxust, amit a legegyszerübb görög filozófus (Diogenész) engedett meg magának és beköltözünk egy rüdesheimi csinos kis boroshordóba, csak ahhoz azért egy picivel több ösztöndíj kéne. ;)

Érdekes, hogy egy ilyen csinos kis városkában, ahol minden a borról szól, mégiscsak a rüdesheimi kávé lett világhírü. Jó, bevallom, elhallgattam valamit: Rüdesheimban néha erösebben is kipréselik a szölöt, és ebböl lesz a híres Asbach Uralt, amivel kávénkat is ízesíthetjük. Ha követjük a közkedvelt receptet, akkor ilyen lesz az eredmény.
Reviczky-Balogh Ági ínyenckonyhájának elsö receptje tehát így hangzik magyarul (bármilyen német kávés recepteskönyvben, valamint a neten is megtalálható - semmi közöm a fejlesztéshez):


Hozzávalók
- eredeti rüdesheimi kávéscsésze (orronként egy)
- forró kávé (nekünk: eszpresszó, nem német)
- tejszín
- vanília
- reszelt csokoládé
- Asbach Uralt (4 cl/orr)
- kockacukor (3 db/orr)
- gyufa vagy öngyújtó (igen, piromán vagyok!)


Elökészületek:
Verjük fel a tejszínt, ízesítsük vaníliával (ketté kell vágni a barna vanília-rudat, és a fekete kis magocskákat kikaparni belöle). Reszeljünk egy kis csokoládét is. Mindkettöt tegyük egyelöre félre, mondjuk hütöbe.
A csészébe tegyünk 3 kockacukrot, 4 cl alkoholtartalmú italt hevítsünk föl, majd öntsük a cukrokra és gyújtsuk meg. Egy percig hagyjuk égni, majd a forró kávét öntsük óvatosan hozzá. Díszítsük tejszínhabbal, amit a végén megszórunk egy kis csokoládéval. Nem árt hozzá a kanál, de van, ahol ezen felül szívószállal tálaják.

"Wohl bekomm's!"