Rock, Koblenz und Scheisswetter

Pénteken (nov. 23.) elmentünk az egyetemen található InterBar nevü kocsmába, amely egy sokemeletes kollégium pincéjében van. A meghívó szerint itt muzsikált két együttes: egy Naked Spoon nevü (valahonnan Eifel környékéröl, ez tölünk kicsit nyugatra van) és az Expected Jewels (Mainz büszkesége). Az elsö igazából eléggé gyengécske volt, sima grunge müfaj, néhány akkord és ricsaj. A második már jobb volt, ez olyan nu-metal volt, eléggé kemény zene, de legalább változatos, és jobban is zenéltek, továbbá az együttes tagjai is összeszokottabbak. Nem vártuk meg a végét, 11-kor hazamentünk, de még így is halláskárosultak lettünk. Ugyanis nem vittünk sem vattát, sem füldugót – szemben a campuson élö öslakókkal, akik már tudják a dörgést. Képzelhetitek: egy 40 négyzetméteres klubhelységben N+1 decibel, amihez ajándékba kaptunk egy pulóvernyi füstöt.

Szombaton otthon voltunk, mostunk, pihentünk és takarítottunk, tegnap pedig elmentünk Koblenzbe egy spanyol barátunkkal, Vanessával. Koblenz egy 100 ezres kisváros, „németes” belvárossal: vagyis a vasútállomás környékén átlagos (tiszta) lakóházak és utcák vannak, kicsit beljebb van egy bevásárlóutca a szokásos üzletekkel/butikokkal, no meg aztán ott van a történelmi városrész, illetve a helyi látványosság, a Deutsches Eck. Németország sarka. De kezdjük az elején.

Vonattal kb. másfél óra az út Mainzból. Végig a Rajna mellett mész, egyszerüen lenyügözö, nagyon szép ez a folyó!! A túlpart (is) dimbes-dombos, útközben, St. Goar környékén pedig ott a Loreley.

A vasútállomás mellett van a tourist info, ami Koblenzben vasárnaponként zárva van, felejtsétek el. Helyette inkább menjetek majd be a belvárosba, csak 10 perc séta, és öt perc múlva egy szép kastély mellett fogtok elmenni. Ezután ha kimentek a Rajnához, meglátjátok a túlparton Ehrenbreitstein várát.

Továbbhaladva pedig elökerül a Deutsches Eck, ami azért Németország sarka, mert itt folyik össze a Mosel és a Rajna (ez föleg a légi fotókon vagy a túlpartról, a várból mutat jól, sajnos mi nem mentünk át; a fenti napsütéses képet a wikipédiából kölcsönöztük); és a két folyó egy hegyesszöget metsz ki a városból.

Ennek a csücsöknek a végén pedig van egy monumentális lovasszobor, amelyet I. Vilmos császárnak emeltek az 1890-es évek végén. A szobor elött zászlóerdö van: Németországé a sarokban, mellette az egyes német tartományoké, aztán az EU-é, és az Egyesült Államoké. Utóbbit nem értjük, mert a világháborúban lebombázták a szobrot, és magát a várost is porig: egy tábla szerint az épületek 90%-át érte bombatalálat. Lehet, hogy késöbb az amerikaiak segítettek a szobor helyreállításában, nem tudjuk. Az emlékmü egyébként olyan, mint Rómában a Vittorio Emanuele-féle, tudjátok, az a Forum Romanum melletti, úgynevezett Írógép.

Eddig nem mondtuk, de felváltva szakadt az esö és a jégesö, pár perce pedig kisütött a nap. Bementünk a legközelebbi étteremféleségbe egy jó forró teáért, ehelyett kaptunk egy forró Aldi-teát másfél euróért (kellett a hülye turistának a Deutsches Eck mellett megáznia és bemenekülnie; „felejtsétek-el-2”). Miután felmelegedtünk, és az esö is csak pettyekben esett, bementünk a belvárosba.

Ez pedig majdnem unalmas, de azért éppen annyi látnivaló van, hogy egyszer érdemes legyen megnézni. Van néhány múzeum útközben, amit kihagytunk, és vannak persze szép templomok is, amelyek közül érdemes megnézni a legrégebbit: ez a Deutsches Eck mellett van, és még a 800-as években építették a frankok, azon belül a karolingok. Ezt az angolok bombázták le, de késöbb szépen felújították, amint azt a fenti fotó is mutatja.

Kis várostörténelem (a földön elhelyezett tábla felirata): 1944 – 1984 1944 áprilisa és a háború 1945-ös befejezése között 3772 repülögép 40 légitámadás során 10.000 tonna bombát dobott Koblenzre. November 6-án a belváros 87%-a romokban, 2.000.000 köbméter törmelék borítja Koblenzet. A 25.000 lakásból 15.000 megsemmisült, 1.000 halottat siratnak. – 1984: Koblenz 50.000 lakást és 115.000 lakost számlál. Nagyobb és jelentösebb mint valaha. (hozzáfüzhetjük: azóta a 115 ezerböl valamiért 10 ezer másik városba költözött, vagy az 1984-ben közölt adat volt túl nagyvonalú)

Szintén érdemes felkeresni a legnagyobb templomot, a Liebfrauenkirchét, ennek a középsö hajója, és annak a színei nagyon érdekesek. Benéztünk még a jezsuiták elég modern templomába is, ahol az oldalhajót - furamód - kisebb tárgyalótermekre és kávézóra-büfére cserélték le. A jezsuita templom mellett van a régi városháza, ahol is találunk egy vasárnap zárva tartó tourist infót. Az egyik épület ablakába befalaztak egy jövendömondót, ami nagyon vicces volt, ahogyan az is az, hogy a koblenziek szobrot emeltek egy gumicukorárusnak bácsinak.

A sétálóutcákban ugyanazok az unalmas márkák és boltok vannak, mint minden német városban: Esprit, C&A, Galeria Kaufhof, kik, dm, Karstadt, mittudomén. Ist doch zum Gähnen. Ezeken kívül néhány szép épület van, amit inkább eladtak a multiknak jó pénzért, akiknek persze karban kell tartaniuk, és ezt meg is teszik. Viszont vannak vicces szobrok, van egy köpö kisfiú például, aki a város szimbóluma is egyben, minden csatornafedélen ö látható. Van egy Max&Moritz kávézó is: aki ismeri, az érti, aki nem, annak majd máskor meséljük el.

Amikor ott jártunk, éppen a karácsonyi vásárra készülödtek, ami este kezdödött, viszont akkor mi már Mainzban voltunk, és társasjátékoztunk (El Grande, Spiel des Jahres ´96) und es hat Spaß gemacht! :)